Uralkodónő
Csend

Őrjöngve forog a megsebzett bolygó,
a mennybe mar, vonaglik kínjában.
Nesztelen tárul titkos lélekajtó,
remény olvad fel hangtalan dalban.
Végítélet
Főnix

Hibáink súlya nyom agyon legvégül.
Omoljon porrá a fojtó bánat!
Tisztíts meg, gyöngéd láng, lobogó kék űr!
Újítsd meg elnyűtt, kopott sorsomat!
Uralkodó
Hatalom

Koronás király, vedd vissza országod,
s neked hódol a lázadó anyag!
A röpke pillét a széltől megóvod,
a zsarnokok lábadhoz omlanak.
Sátán
Érintés

Nézz rám! Erő vagyok, izzás, akarat!
Gyöngeséged oltárán áldozom.
Fogadj hát magadba, tomboljon nyarad,
hogy végül sóhajod feloldozzon.
Halál
Halál

Talán láttam egy mosolyt Isten arcán.
Függök az űr felett cérnaszálon.
Minden létezés legmélyén te vársz rám,
egyetlen, szerelmes, szép halálom.
Nap
Nap

Létünk bőrünkön áttörve tündököl,
és ámultan csodáljuk a mélyet,
felhőkre, tengerre pillantunk fentről,
beragyogjuk az eget és földet.
Egyensúly
Egyensúly

Delejes vonzásod centruma körül
szédülten, kábán forog a világ.
Később az örvény lassan szelídül,
feltűnnek házak, emberek, fák.
Univerzum
Fény

Idő kamráin tört át a fénysugár,
sötét vermekből bukkant fel párja,
a találkozásukból te fogantál,
holdtalan éjben lobogó fáklya.
Mágus
Mag

Öröktől készült a mag tűnő léte,
azóta vonz tudást, erőt, lelket.
Ideje most eljött, kipattan végre,
zsenge füvet mézízű szél lenget.
Szeretők
Szív

Elfásul a szív, dobban, s kővé mered.
Hát érintsd meg, mormolj varázsigét!
Nézd, megnyílik, és újra érted remeg -
benne puhán reszket az öröklét.
Sorskerék
Sorskerék

Bennünk torlódik össze a tág idő,
egy pontba szorul jövő, múlt, jelen.
Mindegy, ki vagy te: gyilkos, vagy szerető,
keringj velem mámorba', lelkesen!
Csillag
Csillag

Túl kristályhegyeken, Óperencián,
falak közt rekedt sajgó kínokon,
mindign és soha káprázó határán
a kék végtelennel vagyok rokon.
Remete
Pókháló

Ezer béklyóval láncol meg a Morál.
Lám, így ül diadalt az értelem.
Magam vagyok az áldozat és fonál -
mely egyszerre foszlik el hirtelen.
Feltörő erő
Feltörő erő

Törött csont voltunk és szakadt húscafat,
temetetlen feküdtünk az éjben.
Aztán felemelt a végső akarat,
s most szállunk, fel, sugárzó örvényben.
Diadalszekér
Diadalszekér

Tehetetlen pörgök mind sebesebben,
amott emészt el téged a pálya,
hiába keresem álomban-ébren,
merre virágzik az élet fája.
Varázsló
Varázsló

Sorsunk kezdettől tisztán látod, sámán-
lebbentsd fel szándékod mély árnyait!
Mit látsz meg bennem, mi szükséged van rám,
miért én teljesítem be terveid?
Átalakulás
Könny

Szárnyas mennyei alak! Fényből font
szemsugarad rejtelmekbe talál.
Kiért patakzik belőle, ó, mondd
e tengernyi bú, fájdalom, halál?
Hold
Hold

Elmúlás dallamából emelt sötét
váradba eressz be, tűz sárkánya!
Engedd, hogy előttünk feltárja kincsét
fénytornyod rejtett szellőszobája!
Főpapnő
Vágy

Felajzott íjként hajlik meg a tested,
holdfényben ível át világokat,
vágyam hozzád vonz, körötted keringek,
testetlen gyönyör, sóvár gondoloat.
Művészet
Művészet

Lüktet a világ, apad és kiárad,
attól létezik, hogy én gondolom.
Úr vagyok rajta, a tenger kiszárad,
s kialszik a tűz, hogyha akarom.
Torony
Torony

Vállam a szélnek, csillagoknak vetem,
hangom orkám, felveri a kozmoszt,
bensőmben te bújsz meg, te vagy lényegem,
szemed gyógyít, kezed balzsamot oszt.
Bolond
Bohóc

Mit rejt a bohóc groteszk vigyora?
Bolondság fehér szikláin lépdel,
aztán megáll, és szónokol kacagva...
Onnan hét tengert láthat, érhet el.