A SZERETET FORRÁSA
Tágra nyíló szemeim csak pislognak.
Azt gondolom, hogy nézek, de valójában semmit sem látok, semmit sem tudok.
Vakon TAPOGATÓZOM A SAJÁT ÉLETEMBEN.
A nap éltető fénye égeti tudatlanságomat.
Fáj az élet. Már sírni is alig bírok. Csak folynak, folynak a könnyeim.
Elveszett testemből, meghasadt lelkemből, kimosódnak sötét árnyaim, amik elfedték lelki szemeim.
Megtisztult lényem fénye
EGYESÍT ÖNMAGAMMAL,
így már látom
FIGYELMEM EREJÉNEK
csodás ragyogását, melynek fényében élő boldogság születik
…A SZERETET.
FIGYELMEM EREJE BENNEM RAGYOG, MERT A SZERETET FORRÁSA ÉN VAGYOK.
