A sérülések, fájdalmak elől egy racionális, tökéletes látszatvalóságba menekülve magányos harcosként éltem az életem, amíg végül a burok megrepedt és áthatolhatott rajta a tisztító, gyógyító fény.
Már nem menekülni akarok a valóság elől, hanem részese lenni annak a hibázás, sérülés lehetőségével együtt, vállalva a gyengeségem, árnyoldalam, mert egyedül ezen az áron tudom magamhoz ölelni a teljességet.
Köszönöm, hogy segítettél erre rálátnom és, hogy a gyönyörű művészeted révén kapcsolódhatok Önmagamhoz!
