Kategória: Újdonságok

Az Univerzum szívverése, az összehúzódás és a kitágulás folytonos lüktetése az élet és a halál a nappalok és az éjszakák körforgása, a kis halál-az alvás, pihenés és a nappali éber lét varázslatos harmóniája az életünk mozgató rugója. Az éjsötét ruhám, teret ad bennem lényem láthatatlan mélységeinek, titkaim feltárásának, a láthatatlan valóságom megnyilvánulásainak, a HOLDAM FÉNYÉNEK …

A szunnyadó magban csend van és hideg. Pedig a látszat ellenére a Mag tudja mit jelent az élet. Tudja ki Ő és tudja, hogyha van kezdet akkor van BETELJESÜLÉS is. Ki vagyok én?. Mivé lehetnék, mivé válhatok???????????? Amíg behunyt szemmel ücsörgök és fagyoskodok bebábozódva, addig semmi sem fog történni. Ez pedig nem élet. Kell valami, …

Tudatod fénylő csillagai mélyen szemedben rejtekeznek. Ragyogásukat titkon őrzöd csak. Álarcod jégcsapjai eltakarják csodás lényedet. Ha álarcom van akkor nem tudom ki vagyok. Ha beborít a jég tündöklő keménysége akkor csak fázom és fázom, reszketek a hideg félelmeimtől, és fájdalmaim megszokott keménysége nem ereszt. Azt gondolom, jégkoronám fenségesen tündököl, de ragyogásának nincs fénye csak önámítása. …

A rövid történetünk. Mi elindultunk a nagy negatívumból,ami mára a múlté.Két különleges gyermek szülei vagyunk,akik kerestek kutattak, és így találkoztunk Enikővel.Sok régi sémát ledobtunk és kezdtünk egy új jövőt.Most már ott tartunk,hogy a különleges gyerekeink elkezdhetik megmutatni igazi énjüket.A sok tanács,a sok év sikerei kezdenek megmutatkozni.A suliba is már a legpozitívabb dolgok jönnek,hogy:Mit csináltatok a …

Gyógyító lennék? Bezártságom árnyékai megbabonázva ülnek az aranykalitkám bárdolatlan tüskéi előtt. Már várom, hogy a káosz uralma félrelökje valóságom mindennapi áldozatait. De mi az ami ide juttatott? Mi az ami nem az enyém mindebből? Az álnok hamis arany káprázat, amit magamra vettem életem során. A hamis árnyak , valóságom hamis őrzői. Hamis a létem, hazudok …

A sérülések, fájdalmak elől egy racionális, tökéletes látszatvalóságba menekülve magányos harcosként éltem az életem, amíg végül a burok megrepedt és áthatolhatott rajta a tisztító, gyógyító fény. Már nem menekülni akarok a valóság elől, hanem részese lenni annak a hibázás, sérülés lehetőségével együtt, vállalva a gyengeségem, árnyoldalam, mert egyedül ezen az áron tudom magamhoz ölelni a teljességet. …

Valóban gyönyörű!!! Ez az egyik nagy kedvencem! – A csend Isten nyelve. Ő mindenkihez szól, de csak csendben halljuk meg. Amit mond, gondolkodás nélkül fogadom el, mert a legjobbat súgja minden élethelyzetben. Köszönöm Drága Enikő a képet! Azóta egyedül is tökéletesen békés és boldog vagyok. Isten áldjon meg!

Amikor minden elveszett, csak az marad ami nem égett el, csak az lehet jó ami maradandó, ami a szeretet hullámain hord téged. A parázs a tűz maradványa, az elégett korlátok házsártos verme, ami nem hűlik ki, mert a létezés alapelve mindig ott pezseg az ereinkben. Csak izzik és izzik, csak várakozik amíg folyik az átalakulás. …

Életünk üvöltő szele tépi tékozló lelkeinket, mert nem becsüljük a kapott sorsunkat, vonszoljuk magunkkal a fájdalmainkat, félelmeink rabságába temetkezünk. Csak eltűrjük az életünket. Vakon követjük múltunkat, könnyeinket hullajtjuk, mert anyáink és dédanyáink is ezt tették. Úgy TUDTÁK…nehéz az élet…de ŐK ŐK VOLTAK… És KI VAGYOK ÉN? Miért hullajtom én az ő könnyeiket? …és CSEND LETT …

A HALLHATATLANSÁG FÉNYE Mi az ami számít? Mi az ami kell? Mi az ami én vagyok, mi az ami nem én vagyok, mi az aki szeretnék lenni, vagy aki nem? Mi az ami fáj? …A TEHETETLENSÉG !… Az, hogy kötődöm és ragaszkodom ahhoz AKI NEM ÉN VAGYOK, fáj aki lehettem volna, de nem voltam, fáj, …