RÁK
Én a RÁK vagyok.
A NAP ragyogása átjárja lelkemet,
életenergiája szüntelenül áramlik,
amíg már nem tud jobban ragyogni,
csúcspontjára érkezett.
Ezért megáll, tudatosítja a változás lehetőségét,
hogy nem lehet mindig csak ragyogni,
és aztán elindul az éjszaka felé.
Átadja a helyét a HOLDnak.
Lassan elcsendesedik, lelassul, befelé húzódik minden.
Kell a pihenés a sötétség nyugtató leple alatt,
feltárul a saját érzelmeim mélységének birodalma.
A hosszas tágulás, áramlás után végre magamra találok,
otthonra lelek önmagam végtelen megnyugtató békéjében.
A RÁK vagyok a csúcspontról a mélybe fordulok, hogy békés otthonra leljek magamban.
