Domokos Edit: Talán…
Az adatgömbök izzón
őrzik még a csillagfényű reggelt,
midőn világosult-fáradt elmém
nagy-nehezen felkelt.
De csukódna még pillám,
nyitnám a tágas űr-térre a szemem:
ott is feléd nyújtom
megtagadott kezem!
Nem járnál egyedül már
szerte a Világban,
ha meglelnéd időszálam
itt az Akashában…
Köszönet Editnek ezért a versért.Én a napokban valami ilyet álmodtam.
Jó, hogy valaki megírta.