Kedves Enikő!
Meglestem az új honlapodat. Első benyomás: tökéletes. Valahogy olyan kerek lett. Aztán áttévedtem a lélekportrékra, hátha, hátha ott az enyém is és láss csodát ott volt…..
2012.áprilisában rajzoltad azt a képet, amiről akkor azt hittem az emberi kapcsolataimat „mutatja”, hogy a vágyaim beteljesednek. De ez nem így lett. Gergővel akkor már 8 és fél éve éltem együtt, vágytam arra, hogy végre megkérje a kezemet és együtt család legyünk. Ő a képet az első perctől gyűlölte, a szekrény mélyén tárolhattam csak. Október végén egy másik férfi jelent meg az életemben és nem féltem ugrani, kiugrani a 9 éves zátonyok zátonyán hánykolódó kapcsolatomból. Sokkal nehezebb utat választottam ugyan, de valahogy mintha megtaláltam volna magamat, a lelki társamat. A kép előkerült, feltettem méltó helyére a falra. Rég nem látott ismerőseim szerint kivirágoztam, nem változtam meg de mégis más lettem.
A kép azóta is ott van a falon! Nálam!
Az eljegyzés címet adtad a képnek: akkor azt hittem ez az emberi kapcsolataimat jelezte, hogy mi a sorsom további útja, de én akkor békéltem meg, fogadtam el hogy van nálunk nagyobb erő, nem tagadom meg a spiritualitást azóta.
