GYÓGYÍTÓ

Gyógyító lennék? Bezártságom árnyékai megbabonázva ülnek az aranykalitkám bárdolatlan tüskéi előtt. Már várom, hogy a káosz uralma félrelökje valóságom mindennapi áldozatait.

De mi az ami ide juttatott? Mi az ami nem az enyém mindebből? Az álnok hamis arany káprázat, amit magamra vettem életem során. A hamis árnyak , valóságom hamis őrzői. Hamis a létem, hazudok érte magamnak ,másoknak,.Azt sem tudom mi az igaz ,mi a hazugság. Belefáradtam a hamis életembe.. Erőnek erejével meneteltem idáig. Mindenkinek meg akartam felelni. Hát hogyan lehetnék én egy gyógyító? Árnyékaim áldozata vagyok, és mégis forog a föld. Nincs megállás az élet nem vár. Tartani kell a lépést vele, mert nincs könyörület.

De kinek is kellene megkönyörülnie rajtam,.???????? Elég, elég! Nincs itt más… csak én. Midig is csak én voltam, vagyok és leszek.

Az árnyaim belőlem fakadnak, mert őket figyeltem, őket erősítettem. Elfelejtettem mi az a napfény, pedig csak rá kell helyeznem a tekintetem és élveznem kell a melegségét. Behunyt szemmel is láthatom magam, figyelem ahogy lélegzem,…kezdek fényleni, létezem, ez lenne hát a Figyelmem ereje, a szeretet ereje, ami melegít, ragyog és gyógyít. Ez mind BENNEM VAN? A saját önmagam iránti szeretetem?!

Felragyog a létem felragyog a lelkem, felragyog a testem. Meggyógyítottam magam?! Nem tud másképp lenni csak így. Gyógyítók vagyunk mindannyian.