HARMADIK SZEM RAJZOK a Csillagjegyekről, mint fénykapukról szólnak.

Egy utazás a belső mélységeinkben a lélek és a szellem különböző aspektusainak kapcsolódásával. Így erősítve az intuíció megengedő befogadásának a lehetőségét.

ALTAIR

ALTAIR-Turul

Spirituális körökben, nagyon sok olyan kifejezés használódik, aminek nem is tudjuk a jelentését, vagy csak halvány elképzelésünk van róluk, mert nincs valóságos megtapasztalásunk. Ezért aztán csak „puffogtatjuk”a szavakat. Spirituális médium és képzőművész lévén megtapasztaltam ezt is, de néhány éve tudatosan változtattam ezen és azóta a fizikai megtapasztalásaimmal bővítem az ismereteimet./A PreSense segítségével./ Most már innen nézve látom, rajzolom és közben tapasztalom a spirituális történéseket is.

Az emberi lét egy szép, harmonikus egység, ami fizikai, lelki, és szellemi részeket tartalmaz. Amilyen tapasztalatai az embernek vannak a világról, tehát amilyennek az ember a saját életét tudja, olyan lesz a saját valósága, mert minden belőle indul ki és hozzá tér vissza. Nincs ez másképp a spirituális társaságokban oly nagyon misztifikált „fénylényekkel, fénykapukkal” sem. Nem egy rajtunk kívülálló jelenségről van szó.

Minden emberben van egy fénylény, ami magában hordozza az ember életében igényelt összes diszpozíciót. Tehát tökéletes. SAJNOS az életünk során ránk rakódott beidegződések, sémák amiket követünk és amiket a környezetünkből másoltunk, beárnyékolják saját fénylényünket, így egyre távolabb kerülünk önmagunktól. Egyre rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben, egyre boldogtalanabbakká válunk, depressziósakká, betegekké, nincstelenekké válunk. Ilyenkor az ember figyelme a problémákon, bajokon, félelmeken, fájdalmakon van, tehát ezt erősíti, így ez valósul meg. Beindul az önbüntetés, önpusztítás nincs önbecsülésünk. Nem is tudjuk, hogy van saját erőnk, így valami külső erőktől várjuk a változást. Ezek a feszültségek viszont összegyűlnek és valamilyen formában kirobbannak, hogy felszabadítsuk magunkat a szorításból. Legtöbbször fájdalmas testi, lelki traumákként, veszteségekként éljük meg. Így viszont, megszűnnek az alacsony, diszharmonikus rezgések, megkönnyebbülünk, mert magasabb rezgésszintre kerülünk. Beindul az öngyógyítás, jobban érezzük magunkat, MERT CSAK EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN TUDJUK BEFOGADNI A FÉNYT ÉS ÁRAMOLTATNI AZ ENERGIÁINKAT, Ha tudatosan fordítunk figyelmet önmagunkra, és azokat a gondolatainkat erősítjük a figyelmünkkel, amik jóérzést váltanak ki a testünkben, egy idő után boldogok leszünk. így már össze tud kapcsolódni a fizikai testünk a lelkünkkel és a szellemünkkel, mint a létünk forrásával. ELKEZDÜNK RAGYOGNI, MERT NŐ AZ ENERGIÁNK ÉS A SAJÁT ERŐNK INTENZITÁSA. Olyan ez, mintha átléptünk volna saját árnyékunkon, vagyis egy kapun, aminek a túloldalán süt a nap, fényesség van. MI VAGYUNK A FÉNYKAPU. Ha egyre több ember válik tudatossá és emelkedik magasabb rezgésszintre, akkor jelenik meg a kollektív tudatban is a FÉNYKAPU, tehát már erőteljesebben nyilvánul meg. Ezt érzékeli jelen pillanatban az emberiség. A régi tudat összeomlik, maga alá temetve a félelmeket, fájdalmakat, diszharmonikus rezgéseket. A régi paradigma átlép az ÚJ PARADIGMÁBA, illetve MEGSZÜLETIK AZ ÚJ.