A csodák birodalmában én vagyok a Kikelet fénylénye. Mindig is vágytam a télből a nyárba. Dermesztően hat rám a megfagyott világ, a megfagyott érzelmek, mert ettől megreked az ember, nincs menekvés, leáll az élet. Elmegy mellettem az életem.
NEM AKAROK ÉLETTELEN, BOLDOGTALAN LENNI ! Kell a változás!
Elindulok, csak elindulok…vagy mégsem?
Először gondolatban…nézegetem a képeket ahol sült a nap és ahol pezseg az élet. Vajon lehetne nekem is ilyen életem?
…aztán felfigyelek a virágok illatára, az élet ízére, észre veszem, hogy az emberek mosolyognak. Csodás az amikor mosolyognak az emberek. Megérint a változás fuvallata, elkezd a jég olvadni.
Az érzelmek fájdalmasan törnek elő, de nem aggódom, mert tudom, minden rendben van.
A fájdalom és a félelem után kinyílik egy ablak és végre megérezhetem az élet illatát. Csodás ez az érzés.
Valami más történik mint eddig. Fagyos létem kabátja immáron lekívánkozik rólam, nem lehet örökön örökké bundában toporogni az élet bejárata előtt. KITÁROM a SZÍVEM a napsütötte élet boldogsága felé.
Amikor engem látsz magad előtt…
Amikor rám hangolódsz..
Tudd, hogy vége a télnek!
ITT A KIKELET!
Dobd le hát fagyos köntösöd,
és emeld fel a tekinteted a ragyogó napsütötte, virágillattal teli életbe.
