…az… vagyok….akihez beszél a hófehér papír és lelkem szárnyalni kezd a csodás szavaitól….könnybe lábad a szemem és már táncol is a varázsceruzám a szűz térben…. ragyogó nyomot hagyva maga után, mint amikor korcsolyázom a tükörsima tiszta, csillámokkal teli jégen. Amikor már szárnyalok a szellő lágy cseresznyevirág illatban
…..akkor összeütöm GYÉMÁNT cipellőm sarkait …..
…és…… beleremeg az UNIVERZUM
…..kinyújtom kezem az ÉG felé, és elérem a FÉNY forrásának aranyló birodalmát.
HAGYOM, hogy FÖLDRE SZÁLLJON AZ ISTENI.
VAGYOK!
A
FÉNY SZIVÁRVÁNYKÍGYÓ ISTENNŐ
AZ ÉLET FÉNYE
