Kornélia tollából…A FŐNIX

Drága Enikő!

Főnix

Főnix

Kérésednek eleget téve, ezúton írom meg tapasztalatomat az immár saját lélekportrémmal kapcsolatban. Igaz, hogy egyelőre még csak virtuális úton találkoztam vele, de így is óriási hatást gyakorolt rám.
Amikor megnyitottam a gmail-os fiókomat és láttam a leveledet, gyermeki izgalom fogott el. Nem volt semmilyen elvárásom, természetes kíváncsiság ébredt bennem. Tudtam, hogy valami „hatalmas” fog velem történni, ami számomra nagyon meghatározó lesz.
És így is lett.
Megnyitottam a mellékletet, és
sokkot kaptam. Nem kaptam levegőt, és egy megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Gyönyörűnek éreztem, ugyanakkor nem fogadtam el.
Most már tudom, hogy miért…..
Éjszaka nem aludtam, nem tudtam helyre rakni magamban az érzést, ami kiváltódott belőlem a Főnix madárral kapcsolatban.
2-3 nap kellett ahhoz, hogy szemtől szembe le tudjak vele ülni, hogy csak nézzem és helyre tegyem ezt a furcsa érzést.
Egyszerre láttam a gyönyörűséget és a fájdalmat. Megértettem, hogy a lángnyelvek a múltamat jelentik számomra, ahol mindent letettem. Ahol már nem kell magyarázkodnom, ahol megtisztulhattam minden mocsoktól, ami származott belőlem. Itt nagy megkönnyebbülés és bőgés…..
Ahogy egyre feljebb megyek a szememmel a képen, úgy nyugszom meg és úgy tudom egyre jobban elfogadni magamat, megbocsájtani magamnak.
Megértettem, hogy a főnixmadár én magam vagyok, a lelkem forrása. Hogy megérdemlem magamat! Nem kell többé félnem, hiszen a szárnyai védenek, a mindenség része vagyok, nincs jó és rossz, minden úgy jó ahogyan van!
Hatalmas érzés!
És a mitológiai történeteken túl, amit különböző kultúrákban szimbolizál a Főnix madár, lényemre, személyiségemre is hat elsöprő erejével. Kultúra ide vagy oda, ez kimondottam nekem szól. Mert bennem van a halhatatlanság, a tudás, a ciklikusság. És ahogyan a legendák szerint a Nap az otthona, én is hihetetlen módon vonzódom a Naphoz. Hálás vagyok éltető erejének, a sugarainak, energiáinak. A nap birtokolja az értelem, józan ész, szellem, tisztaság, tudat szintjét.
És most már tudom, hogy megijedtem magamtól. Attól, aki vagyok, aki lehetek. Attól, akit Te megláttál bennem. A képességeimet, az utamat.
És már nem félek. Elfogadom az újjászülető, megújult önvalómat. Van bátorságom az ismeretlenbe szárnyalni, mert tudom, hogy védve vagyok, hogy bárhova, bárkihez odatalálok, akit fel kell emelnem, magammal kell vinnem. Lelkem szárnyal, évszázadokon át az ismeretlen ismerősbe.
Mert felnőttem a feladathoz!!!!

KÖSZÖNÖM!!!
Holczinger Kornélia

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.